Gyulyásné Zichar Erika – Tanulási coach, pedagógus, magántanár
Minden kezdet nehéz!
Íme, hát megtörtént! Szeptemberben iskolás lett a csemetéd! Visszavonhatatlanul jelzi, hogy telik az idő.
Már nem az a kisbaba, feladatai, kötelességei vannak. Az első napok varázsa kezd elmúlni, mikor még minden új, különleges volt.
Eleinte úgy érezte, nem tanulnak semmit, hiszen csak színeznek, játszanak, rajzolgatnak. Türelmetlenül várta, mikor fognak már végre tanulni. Mégis, már este 8-kor elaludt. Mert már tanultak! Utasításokra figyelni, irányokat alkalmazni, válogatni, halmazokat képezni, „szakszavakat” használni, megfigyelni, megfogalmazni a látottakat és még milliónyi „apróságot” észrevétlenül. A sok móka és játék közben is figyelni, nem csacsogni, bizony nehéz dolog. Itt kezdődnek a követelmények. Annyira örül, hogy megtalálta a helyes megoldást, hogy azt muszáj közölni a legjobb barátjával; közben pedig lemarad a többi hasznos információról. Nem egyszerű.
Otthon sem olyan már minden, mint eddig volt. Az ovi után semmi gond, játék, mese, esti rutin. Ez már a múlté. ☹Sok helyen hazaviszik a táskát a gyerekek. A suli után érdemes átnézni, hogy aznap mit tanultak, hogy dolgoztak, nem maradt-e le valamiben, amit pótolni kell. Milyen órák lesznek másnap, kell-e valamit bevinni valamelyik órára? Lehet, hogy macerásnak hangzik, de ez azonnali visszajelzés a kicsi munkájáról, te is látod, hogyan dolgozik az órán. Ha lemaradt, miért maradt le, ha nem állnak elég egyenesen az állóegyenesei, lehet egy kicsit gyakorolgatni. (Miközben együtt átnézitek a könyveket, füzeteket, sok érdekesség kiderülhet a gyermeked napjáról. Hogy érezte magát, jelentkezett vagy sem, mi történt az órán? Miben érzi jónak magát, miben bizonytalan? Remek alakalom a beszélgetésre, történetek elmesélésére.) Megint csak az idő. A legjobb befektetés. Napi fél óra később busásan megtérül. Ha az elején sikerül kialakítani egy rendszert, később természetes lesz.
Amennyiben azt látod, hogy nem elég szép a munkája, érdemes tanácsot kérni a tanító nénitől, hogyan tudsz neki segíteni. Hidd el, szívesen veszi az érdeklődést! A fő információkat a KRÉTA-ból is megtudhatod, de nagyon sok osztálynak van külön Facebook csoportja, ahova a tanítók igyekeznek minden tudnivalót feltölteni. Valószínű az oviban is volt ilyen, tehát ez nem újdonság.
Megváltozik a hétvégék menetrendje is. Benned pedig a szülő és az anya/apa fog harcolni. -„Szegény kicsikém, hadd pihenjen, játsszon, kapcsolódjon ki a heti rutinból.” – „Gyorsan csináljuk meg a házit, utána miénk az egész hétvége!” Utazzunk el hétvégén! – de vigyük a könyveket is.
.
Vannak, akik ellenzik a hétvégi házi feladatot. Egyik pedagógusnak sem az a célja, hogy sanyargassa a gyerekeket. Sajnos, az órán nincs elég idő a feladatok stabil begyakorlására, hogy arra a későbbiekben biztosan lehessen építkezni. A házi biztosítja, hogy rögzüljenek az ismeretek, fejlődjön a finommotorikájuk. Kell a gyakorlás, hogy azok a bizonyos vonalak ne legyenek kesze-kuszák, kialakuljon a felelősség tudat is. Természetesen ennek kisiskolás korban nem szabad 1,5 órától többnek lennie. (Az alkudozással eltöltött idő nem számít bele.) Most lehet, hogy sokan megköveznek, amiért a tanulás nem csupa móka és kacagás, de bizony az iskola az életre készít fel. Akkor is meg kell csinálnom, ha semmi kedvem hozzá, ez az én feladatom. Anyának is mosogatnia, takarítania kell, pedig biztos el tudná másképp is tölteni az idejét.
Féltett csemetéd munkáját értékelik. Csillag, piros pont és társaik. Beindul a versenyszellem. A gyerekek egymással versenyeznek, kinek-hány csillag van a füzetében. (Anyukákról és nagyikról nem is beszélve.) Itt jöhet a következő meglepetés. Az a gyerek, aki az óvodában kiemelkedő teljesítményt nyújtott, az óvó néni folyamatosan áradozott róla- az iskolában nem biztos, hogy a legjobbak között lesz. Pedig a gyerek nem változott. Viszont, míg az óvodában elsősorban a szóbeliséget értékelték, az iskolában az írásbeli teljesítmény kerül előtérbe. Ezért nehezebb dolga van annak, aki az oviban nem szeretett rajzolni, színezni, lemaradt a finommotorikus fejlődése. Színezni most sem szeret, untatja, nem látja értelmét sorokat írni. Nehéz sikerélményhez juttatni, márpedig anélkül nem tetszik neki a feladat. Megint csak azt tanácsolom, kérj segítséget!
Éppen ezért, ne szállj be a versenybe. Önmagához értékeld a gyermekedet. Előfordul, hogy valakinek egy piros ponthoz nagyobb -nyelvnyújtogató- erőfeszítést kell tenni, mint másnak a csillagért. Segíts neki, de ne add le az önmagához elvárt szintet. „Apádnak is nehéz keze volt” – nem megoldás. Gyurmázz vele, tornáztasd, engedd homokozni. Dicsérd meg minden jól sikerült vonalért. Ha az sikerült, a többi is fog! Nem a mennyiség, a minőség számít!
Az értékelést mindig a saját gyermeked képességeihez mérd. A gyerekek is összehasonlítják egymás munkáját. Ilyenkor találkozhatsz azzal, hogy „X.Y. csillagot kapott, pedig több hibája volt, mint nekem!” Lehet, hogy X.Y. végre csak annyi hibával dolgozott, ezért kapott egy bátorító csillagot. Ne felejtsd el, te a saját gyermeked képességei szerint várd el tőle a lehető legjobb teljesítményt. Vele is értesd meg, hogy ne érezze magát rosszul azért, mert mások valamiben jobbak nála. Mindenki jó valamiben. Ne szorongjon, ha egyszer nem kap csillagot, de ne is vegye félvállról a kötelességeit. Most alakulhat ki a későbbi teljesítménykényszer, kudarckerülés. Okosnak kell lenned!
A te szorongásodat is érzi, átveheti a gyermeked. Fontos, hogy ne kudarcként tekints 1-1 gyengébben sikerült feladatra, hanem olyan problémaként, amit meg kell oldani. Számtalan színes, játékos feladatgyűjtemény lehet kapni, ami segíthet abban, hogy a gyakorlás ne váljon unalmassá. Az apróbb sikereket pedig jutalmazd meg egy sütivel, sétával, társasozással, bármivel, ami nem mindennapi.
Az iskolák egymással versenyezve kínálnak különböző szakköri tevékenységeket, ami mind nagyszerű, csak arra figyelj, hogy ne legyen minden délután valamilyen program. „Játszani is engedd gyermeked!”
Biztosítani kell számára a megfelelő mennyiségű mozgást is, hiszen most már az ideje nagy részét a padban tölti.
Biztosítani kell számára a megfelelő mennyiségű mozgást is, hiszen most már az ideje nagy részét a padban tölti.
A megfelelő alvás és pihenés kiemelten fontos ebben az életszakaszban. A gyermek idegrendszere annyi impulzust kap, hogy muszáj kipihennie magát. Nem véletlenül aludt el az első napokban már 8 órakor.
Nos, nem könnyű ez az időszak, de nyugi, nem is vészes!
