Egy tanuló teljesítménye nemcsak attól függ, hogy mit tanul, hanem attól is, milyen
környezetben teszi ezt. A tanulási zavarral élő gyerekek számára még fontosabb, hogy a
tanulási tér nyugodt, biztonságos és a figyelem fenntartására alkalmas legyen.
Miért fontos a környezet?
A rendezetlen, zajos, zavaró környezet:
● megnehezíti a koncentrációt,
● fokozza a stresszt,
● és hátráltatja az információfeldolgozást.
Ezzel szemben egy strukturált, személyre szabott tanulási tér növeli a hatékonyságot, az
önállóságot és a tanulási kedvet.
Hogyan alakíts ki megfelelő tanulási környezetet?
1. Legyen külön tanulósarok – lehetőség szerint olyan helyen, ahol kevés a zavaró
tényező.
2. Csökkentsd a vizuális ingereket – ne legyen túl sok dekoráció, játék a közelben.
3. Világos, természetes fény – segíti a koncentrációt.
4. Használj időzítőt vagy napirendi kártyákat – ezek strukturálják az időt.
5. Legyen elérhető minden eszköz – szókártyák, színes ceruzák, könyvek egy helyen
legyenek.
Mobil tanulási eszközök otthonra
● Kis „tanulókosár” vagy doboz, amit bárhová magával vihet
● Füles fejhallgató, ha háttérzaj van (pl. zajosabb testvér mellett)
● Fehértábla vagy mágneses tábla otthonra – vizuális megerősítésekhez
Fontos: a tanulási környezet ne legyen büntetés
A tanulás helye ne legyen „különszoba” vagy „kényszerzóna”. Próbáljunk meg úgy
kialakítani egy sarkot vagy asztalt, hogy az a gyermek számára saját kis kuckónak
érződjön, ahol nyugodtan és biztonságban érezheti magát.
A tanulási zavarok egyik legsúlyosabb következménye nem az elmaradás az iskolai
teljesítményben, hanem az önbizalom fokozatos elvesztése. Sok gyerek, aki nap mint nap
küzd az iskolai elvárásokkal, egy idő után elhiszi: „Én buta vagyok.” Ez a hit pedig
tönkreteszi a motivációját is.
Miért fontos az önbizalom?
● Motivációt ad a továbblépéshez
● Segít leküzdeni a kudarcélményeket
● Növeli a kitartást
● Elősegíti az önálló tanulást
Az a gyerek, aki hisz abban, hogy képes fejlődni, sokkal nyitottabb a tanulásra, mint az,
aki már feladta.
1. Pozitív visszacsatolás – Ne csak az eredményt dicsérjük, hanem az erőfeszítést is: „Ügyesen kitartottál a végéig!”
2. Reális célkitűzések – Apró, elérhető lépések, amiket sikerélmény követ.
3. Sikerélmények tudatosítása – Közösen vegyétek számba, mi ment jól a nap végén.
4. Engedjük hibázni – A hibák nem „kudarcok”, hanem tanulási lehetőségek. Ha ezt a
szemléletet át tudjuk adni, sok feszültségtől szabadítjuk meg a gyereket.
5. Adjunk választási lehetőséget – pl. eldöntheti, melyik feladattal kezd. Ez önállóságot és belső kontrollt ad.
Motiváció: kívülről vagy belülről?
A jutalmak (matricák, dicséretek) jók kezdetben, de hosszú távon a belső motivációra kell építeni: az érzésre, hogy „meg tudtam csinálni”. Ehhez viszont a gyermeknek tapasztalnia kell, hogy a befektetett energiája meghozza a gyümölcsét.
A tanulási zavarok kezelése nem egy egyszeri megoldás, anem egy lépésekből álló út, amely során a gyermek (vagy felnőtt tanuló) fokozatosan ismeri meg önmagát, a saját tanulási stílusát, és tanul meg együtt élni az erősségeivel és kihívásaival.
Az ebben a cikkben bemutatott öt lépés mindegyike fontos önmagában is – de együtt, egymásra épülve adják meg azt az alapot, amire valóban magabiztos fejlődést lehet építeni:
1. Korai felismerés – mert minél előbb tudjuk, mivel állunk szemben, annál hamarabb cselekedhetünk.
2. Egyéni fejlesztési terv – hogy célzottan, hatékonyan tudjunk segíteni.
3. Tanulási környezet – ahol a tanuló biztonságban, nyugodtan fejlődhet.
4. Önbizalom és motiváció – amelyek hajtóerőként segítenek újra és újra nekifutni a nehézségeknek.
5. Folyamatos nyomon követés – hogy mindig a legjobban illeszkedő támogatást adhassuk.
Ne feledd:
A fejlődés nem mindig látványos. Néha csak annyi változik, hogy egy gyermek egyedül ki meri mondani egy szó végét, amit korábban nem mert. Máskor egy addig halogatott házi feladat elkészül időben. Ezek a kis lépések vezetnek el a nagy eredményekhez.
