Az óvódából iskolába drasztikus átmenet után a következő nagy izgalmakat a továbbtanulás okozza a legtöbb szülőnek. Az erre specifikált Facebook csoportokban visszatérő poszt: gyerekem 3-as, 4-es vagy kitűnő, nem érdekli/érdekli a felvételi, ajánljatok könnyű/közepes/erős gimnáziumot. Milyen tapasztalatotok van ….. erről a középiskoláról? A csoport tagjai őszintén és segítőszándékkal adnak tanácsot az útkereső szülőknek. De mennyire releváns ez a tanácsadás?
Ilyenkor bennem az első gondolatként az merül fel, miért nem mennek pályaorientációs tanácsadásra? Persze, lehet elmennek, csak mindenhonnan is próbálnak információkhoz jutni. Szerintem ebben a témában, a gyerek az origó pont, minden más tényezőnek köré kell rendeződni. A pályaorientációs beszélgetéseken is ez zajlik, feltérképezik a gyerek habitusát, érdeklődési körét, teszteket töltenek ki, beszélnek a szülőkkel és ezek alapján több alternatívát határoznak meg.
A pályaorientációs folyamatnak fontos része lenne lehetne az is, hogy a tanácsadáson
résztvevő gyerekhez igazítva feltárják a központi felvételi megírásához szükséges
erőforrásaikat, kritikus pontjait felmérjük, ezek alapján egyénre szabott tanulási tervet
állítsanak össze. Ha ez nem történik meg, eddig még egyik gyerek sem mesélt erről az
ismeretségi körömből, akkor érdemes egy tanulási coachot felkeresni. Aki az előbbieken
kívül még abban is tud segíteni, milyen típusú (vizuális, auditív vagy kinesztetikus)
tartalmakkal lehet megtámogatni az eredményesebb felkészülést. A két agyféltekét
összekötő feladatokkal, stresszoldó technikákkal, önértékelést erősítő feladatokkal
támogathatja a gyermeket. Egy tanulási coaching eszköztárral dolgozó tanár, végig
mentorálhatja is a diákja felkészülését.
A felkészülést támogató lehetőségekről a következő posztban foglalkozunk!
