Anyaként és coachként is sokszor tapasztalom, hogy a régi bevált sémák, tapasztalatok a mai
gyermeknél nem, vagy csak kis részben alkalmazhatóak.
Két nagyobbik gyermekem már a húszas éveiket tapossák, míg a legkisebbem most lesz 9
éves. Pici kora óta döbbenten vettem tudomásul, hogy a nagyobbaknál bevált módszerek nála
sorra csődöt mondtak. Sokkal több figyelemre, türelemre és más irányból való
megközelítésekre volt szükség.
Éppen ezért az ovis évei közben kezdtem kutatni az okok után. Beszélgettem idősebbekkel,
szülőtársakkal. Sok esetben egyezett a véleményünk, hogy ezek a mai gyerekek valahogy
mások. Próbálhatjuk beletuszkolni őket valamiféle elfogadott nevelési rendszerbe, de
azoknál a gyermekeknél akiknek személyiségük, vérmérsékletük erősebb, nem járunk
sikerrel. El kell fogadnunk – mert itt kezdődik a megoldás – hogy más világot élünk. Azok a
gyerekek akiket az alapján próbálunk nevelni, tanítani, ahogyan mi és szüleink nőttünk fel,
nem fogják érteni mi történik velük. Inger gazdag környezetbe születnek, a technika
rohamosan fejlődik. Ezer és ezer impulzus éri őket nap mint nap, viszont az idegrendszerük
nem elég fejlett hozzá. Túlpörögnek, elfáradnak, sorra jönnek a hullámvölgyek.
Magatartásbeli problémák, szorongás, testi tünetek jelentkeznek. Amik később tanulási
nehézségekhez vezethetnek.
Az iskolában sorra jönnek a negatív visszajelzések: figyelmetlen, sokszor elkalandozik,
felcseréli a betűket, nem megy az összeadás-kivonás, szorzótábla-bennfoglalás.
A szülő tehetetlennek érzi magát, hisz ezek alap dolgok. Az idősebbektől csak azt hallja,
eddig minden gyerek megtanult írni, olvasni, számolni. Álmából felkeltve is tudnia kell a
szorzótáblát. Biztos több fegyelem és gyakorlás kell neki.
Az igazság pedig az, hogy ahogy a világ fejlődik körülöttünk, a kisgyermekeket is segíteni
kell, hogy lépést tudjanak tartani. Fel kell mérni, hogy az adott tanagyagot milyen
módszerrel tudja a leghatékonyabban rögzíteni. Csökkenteni kell a megfelelés, és a kudarcok
okozta stressz szintet. Kihasználni az erősségeit és fejleszteni a gyengeségeit. De
mindenekelőtt tudatosítani benne, hogy egy-egy rosszabb jegy nem jelenti a világ végét.
Fejlődni mindig van hová, és nem feltétlenül a kitűnő bizonyítványtól lesz boldog és
kiegyensúlyozott.
Kósa Tímea
Szellemi-lelki coach
Tanulási coach